A történet a próféciák szerint :

Prófécia -

A Mennyek kapui újra megnyílnak, a csillagok elhalványulnak és félelem ül a világra. Egy szent támad fel és leveri a rabság láncát. Mohóság tépi szét a földet. Ez őrület. Vér festi vörösre a tájat.

A nap alatt a legendák és a tudomány nyolc ékkövet fog megjelenni és eljő a Sátán... Figyelj ezen szavakra bölcs ember! Eljő a nap, amikor a nyolc ékkő a föld alá kerül, és azt a napot az Ítélet napjának fogják hívni. Amikor a mennyek fénysugara befedi az eget és visszhang sír a Halál Völgye felett. És a fény eljő újra erre a földre egy rég elfeledett világból.

Millenniumi idő alatt a MU világa hatalmas birodalommá fejlődött. Azonban, ahogy a Nagy Prófécia, a Secromicon is megjövendölte, MU birodalma a káosz birodalmává fog válni. A hatalmas királyok, akik valaha MUt irányították, mélyre estek magas trónjaikról, mivel hataloméhes lordok egymással vívott harcaiban a központi irányítás is a káosz birodalmává vált. A millenniumi béke már csak porosodó emlék, vér borítja a valaha virágzó tájat. A háború romba döntötte a valaha csodálatos kontinenst és a vér szűntelenül csak folyik. Még most is építik harci gépezeteiket a kicsinyes lordok, akik valaha jobbat megélt királyságukat állítanák vissza. Hasztalanul...

És ez idő alatt, ami a vér ideje volt, megnyílt a Poklok kapuja, épp amikor az ostoba ember kicsinyes harcával volt elfoglalva, és elveszett a poklok bugyrában.

Antonias, egy volt az ostoba lordok közül, kit elvakított a hatalomvágy, és ez vesztét okozta, hisz megtéveszette őt a gonosz varázslónő, Lemulia, tudatlanul feltörte Etramu pecsétjét és ezzel kiengedte Kundunt, a sötétség Sátánját.

"Ez a föld újra enyém lesz. A békét örökre száműztem... Soha többé nem érheti nap e világot és minden ember talpnyaló szolgám lesz, mint a marhák."

Az ősi gonosz, Kundun felébredt hosszú álmatlanságából. Most az élők között jár, fertőzve őket érintésével. Káoszt terjeszt, félelem és vér fedi be a világot. Kundun minden dühét és bosszúvágyát a világra eresztette. MU gyorsan otthonává vált Kundun követőinek, és két hosszú év alatt mindent leromboltak és bemocskoltak, ami valaha tiszta volt. Az Ítélet napja valóság lett, ahogy azt a Nagy Prófécia előre megjósolta, a világ pedig nem volt többé az, amit valaha. Bölcs emberek újra tanulásba fogtak, remélve, hogy megtalálják a próféciában említett fény útját. Utolsó esélyüket Etramu pecsétjének erejében látják, mely arra volt hivatott, hogy elzárja Kundunt a világ elöl. A pecsét azonban nyolc részre lett vágva, és csak akkor tér újra béke a világra, ha a pecsét darabjai újra egyesülnek.
 

Antonias, a Fekete Lovagok hercege közel járt ostoba tervének véghez viteléhez.

"MU az enyém lesz és csak az enyém! Ostoba, alávaló népség nézzétek hatalmamat, ahogy megnyitom utamat a végzetem felé."

Lemulia, egy gonosz varázslónő hamis ígéretekkel fedte el az ostoba lord tekintetét, így az azt tette, amit parancsolt neki, mégha tudatlanul is. Értelmetlen háborúkban egymásnak uszította MU lordjait. Lemulia vég nélkül csak arról beszélt, hogy aki kiszabadítja Kundunt, a sötétség Sátánját, aki már 1000 éve MU birodalma előtt is létezett, olyan végtelen hatalmat fog a kezébe kapni, mellyel a világ ura lesz. Antonias, vakon hitt a gonosz Lemulianak. Így mindenki, aki ellenszegült, a halállal táncolt utoljára. Aki megmaradt, azt elvakította az ígéret és a vér szaga.

Antonias serege hamar elfoglalta az egész birodalmat, hisz egy gonosz varázsló is segítette őket. Aztán egy nap, amit a Nagy Profécia is leírt a Secronomiconban, Antonias serege Ketthotumnál gyülekezett. A vérszomjas katonák lélegzet visszafolytva várták a pillanatot, amikor Antonias és Lemulia feltörik a pecsétet. A szél megállt és a levegő megtelt valami különleges feszültséggel, ahogy a pillanat közeledett.

Egy pillanatra Antonias szemébe pánik szökket. "Minden rendben van, Lemulia?" A varázslónő elbújva egy sötét árnyékban megingatta fejét. "Itt az idő, hogy a világ ura légy." Antonias félelme megmaradt, azonban a varázslónő szavai erőt öntöttek belé. Antonias elkiáltotta magát, "Ez a világ örökké az enyém." majd nyúlni kezdett Etramu pecsétje felé.